A társadalom által szüntelenül újratermelt egyenlőtlenségek felszámolásában milyen szerep jut az iskolarendszernek? Vajon minden gyermek – családi hátterétől függetlenül – azonos esélyt kap képességei kibontakoztatására? Illetve fontos kérdés, hogy deklarálódik-e valamiféle közös cél a közoktatás szintjén, mely az egyenlőtlenségeket hivatott felszámolni?
Őszintén, mélységes csalódással tölt el az a pedagógusi hozzáállás, amivel oly sokszor találkozom (akár online, akár személyes megnyilvánulás formájában), amikor is a méltányosság kérdése szóba kerül. Természetesen most is tisztelet a kivételnek, de rendszerint egy sorozat kifogással vagyok lebombázva, melyek egytől egyig ugyanazt a vonalat képviselik, vagyis hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni nem a pedagógus feladata, legalább is a felelőssége biztosan nem, mert hiba a rendszerben van. Tehát, amíg a rendszerhiba nem mozdul, addig mossuk kezeinket, más választásunk nincs, csináljuk amit eddig. Szerintem pedig a pedagógusi hivatás feltételezi az elhivatottságot, és erről nem szabadna megfeledkeznünk!
Számos nemzetközi és hazai kutatás definiálta a problémát, ami alapján a magyar diákok iskolai teljesítménye szoros összefüggést mutat a családi háttérrel. Tény, hogy az alacsonyabb szocio-ökonómiai státusszal rendelkező tanulók a világ minden országában gyengébben teljesítenek. Viszont azt is fontos megértenünk, hogy a méltányosság jegyében működő iskolarendszerek segítenek leküzdeni az otthonról hozott hátrányokat, így csökkentve a lemorzsolódást, illetve a tanulatlan réteg újratermelődését. A méltányosság és az eredményesség pedig kéz a kézben járnak. Jól illusztrálja ezt a PISA vizsgálatok élmezőnyét birtokló országok magas értéket képviselő méltányossági mutatója.
Ezzel szemben, az alacsony méltányossággal jellemezhető oktatási rendszerek (ide tartozunk mi is) fokozzák a hátrányos helyzetből fakadó hiányosságokat, ezzel pedig egy idő után valóban képtelenség a lefelé ívelő destruktív folyamatok visszafordítása, szinte lehetetlenné válik a felhalmozott elmaradás kompenzációja.
A PISA vizsgálatok az ESCS indexet alkalmazzák a családi háttér jellemzésére. Az index feltérképezi a szülők legmagasabb iskolai végzettségét, foglalkoztatottságát, az otthoni könyvek számát, illetve a tanulók kulturális és tanulási lehetőségeit. Itthon az ESCS index a tanulók közötti különbségek 31,2%-át magyarázza, így a 2012-es vizsgálat alapján a 65 résztvevő ország közül előkelő második helyezést értünk el, ami az OECD 20,7 százalékos átlagát is messze felülmúlja.
A felzárkóztatás azonban nem csak a méltányosság szempontjából nélkülözhetetlen célkitűzés, hiszen gazdasági érdeket is képvisel. A leszakadó réteg értékelhetetlen szövegértése és matematikai tudása a későbbi foglalkoztathatóság elemi feltételét sem biztosítja. Így újra és újra kitermelődik azon társadalmi csoport, mely képtelen a munkaerőpiac kihívásainak akár minimális szinten is eleget tenni. Nem véletlenül szerepelt az EU 2010-es céljai között a gyengén teljesítők, a 2020-as célok között pedig a korai iskolaelhagyók arányának csökkentése.
A célkitűzésekkel szemben a 2012-es PISA szövegértés-vizsgálat rámutatott, hogy a magyar diákok 19,7%-a a hatszintű képességskála második szintjét sem tudta teljesíteni, vagyis ezen tanulók funkcionális analfabétának számítanak. Könnyen belátható, hogy ezzel a képességhiánnyal szinte lehetetlenné válik a munkaerőpiaci helyzetük.
A megfelelő oktatás számos módon hozzájárul a társadalmi jóléthez. Amennyiben az iskolarendszer a méltányosság jegyében működik, a sikerrel felzárkóztatott hátrányos helyzetű tanulók majdani felnőttként továbbörökítik megszerzett gazdasági, társadalmi és kulturális tőkéjüket, így biztosítva ezen értékek fennmaradását, illetve fejlődését. És, mivel a társadalmi mobilitás (vagyis egy személy vagy csoport helyzetének megváltozása) akár több generáción is átívelő folyamat eredménye, végképp ideje lenne a szükséges alapokat lefektetni (a jelenlegi hét generációt felölelő fejlődési út megdöbbentő eredmény).
Több OECD ország állhatna e téren példaként ellőttünk, közülük nézzük Kanadában mi a helyzet a méltányossággal?
Lannert Judit oktatáskutató által kis betekintést nyerhetünk a kanadai iskolarendszer felzárkóztató modelljébe, ahol figyelemmel kísérik és meglehetősen komolyan veszik a nemzetközi képességvizsgálatok eredményeit. A legrosszabbul teljesítő iskolákhoz fejlesztő pedagógusokat delegálnak, akik közös csoportüléseken vesznek részt az adott intézmény pedagógusaival. Lannert Judit egy torontói iskola példáját részletezi, ahol a kollégák gyakran látogatják egymás tanóráit az igazgatóval egyetemben. Összefogva, személyes észrevételeket és tanácsokat megfogalmazva, segítik a közös munkát. Együttes erővel dolgoznak a cél érdekében, nem sértésként, helyette segítségként értelmezik a többi pedagógus konstruktív kritikáját. Az iskolaigazgató személyesen ismeri mind a hatszáz tanulót, akik többségében bevándorlók, afgán menekültek. Az összefogás és elhivatottság eredményeként látványosan javult a tanulók teljesítménye, tanulási motivációja, és ezzel ők váltak a többi iskola előtt példaértékűvé. Mára több iskolahálózat alakult ki ebben a szellemben, így azon oktatási intézmények, melyek sikerrel tornázták fel méltányossági mutatóikat, elkötelezetten osztják meg tapasztalataikat a még lemaradó iskolákkal.
Levonható a következtetés, miszerint a fejlesztő értékelés nem csak a tanulók előmenetelét hivatott támogatni, hanem ugyanezen elgondolás alapján a pedagógusoknak és iskoláknak is járna az effajta visszajelzés. Sem a pedagógus, sem pedig az oktatási intézmény nem fog profitálni az összegző minősítésből. Ehelyett munkájukat annak folyamatában kellene értékelni, ezzel válna lehetővé az önreflexió mind egyéni, mind intézményi szinten.
Végül, de semmikép nem utolsósorban, milyen pedagógusokra van szükség egy méltányos iskolarendszer kiépüléséhez? Olyanokra, akik képesek az egészséges önkritikára, akik személyesen is felelősséget vállalnak a kudarcokért, és akik hajlandóak elismerni a válságos helyzetet, majd készségesen együttműködnek a fejlődés érdekében. Akik elhivatottak, és elég önbizalommal rendelkeznek ahhoz, hogy elismerjék: tanulóik teljesítménye, sikeressége az ő felelősségük, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy a személyre szabott, differenciált oktatás az osztály szintjén megvalósuljon.
Kövess minket itt és Facebookon is, hogy naponta értesülj új cikkeinkről, és gazdagíthasd azokat saját észrevételeiddel, véleményeddel! 🙂
Hollin&Nuc 