Nemrég egy környezetvédelmi csoportban segítséget kért valaki: honnan lehet papír szívószálakat beszerezni? Meg is kapta a magáét: le kéne már szokni a szívószálakról, papír vagy nem papír!

Egy másik csoportban valaki más azt tette szóvá, hogy sajnálja, hogy kötelező lesz a bárányhimlő elleni védőoltás, fölöslegesnek érzi ezzel is gyötörni a gyereket, bár bizonytalan a kérdésben. Válaszul ő is megkapta a magáét: ne mondjon véleményt olyanról, amihez nem ért, olvasson szakirodalmat, beszéljen orvossal, és majd rájön, hogy jól jön az a plusz egy szuri a gyereknek, különben is, pont az ilyen tudatlanság és tájékozatlanság a táptalaja az oltásellenességnek.

Biztos vagyok benne, hogy ezektől a kommentektől senki nem gondolkozott el azon, hogy letegye a szívószálat, vagy hogy fontolóra vegye az oltás melletti érveket is. Valószínűleg (értelmes emberekről lévén szó) mindketten gondolkoztak már a kérdésen. A szívószálas valamiért úgy döntött, hogy jelenlegi élethelyzetében annyit tud megtenni, hogy a műanyagot papírra cseréli, a másik meg nyilván olvasott érveket és ellenérveket, de egyiket sem találta túl meggyőzőnek. Ha a kommunikációt akkor tekintjük eredményesnek, ha elindítjuk vele a másikat a véleményváltoztatás útján, akkor ez a két komment teljesen célt tévesztett. Pedig egyik sem tartalmazott nyílt agressziót, kulturált formában fogalmazták meg mindkettőt. Akkor mégis mi a baj velük?

Volt már szó a blogon az agresszív internetes kommunikációról, de olyan elterjedt jelenségről beszélünk, hogy nem lehet elégszer emlegetni. Igenis, tudatosítani kell az emberekben (magunkban is), hogy ez nem jó, nem célravezető, ráadásul teljesen hatástalan.

A korábbi cikkben a nyilvánvaló agressziót jártuk körbe, azt a jelenséget, amikor a kommentelő földühödik valamin, és jól összeszidja az érintetteket. De nemcsak a látványos szidalmak és a fröcsögő rosszindulat lehet bántó, és nemcsak ezt fedi le az agresszív kommunikáció fogalma. A fölényeskedés (bár ha megfelelő módon van előadva, akkor kétségkívül kulturált viselkedésformának tűnhet) pontosan ugyanolyan sértő és egyben értelmetlen, mint a nyílt szóbeli agresszió, vagy akár a visszakézből suttyegypofon a gyereknek.

Azt jelenti ez, hogy megütni valakit ugyanaz, mint lebüdösribancozni vagy lebutapicsázni, és hogy ezek is mind ugyanazok, mint a véleménye láttán azonnal szemforgatva közölni a másikkal, hogy vele nem állsz le vitatkozni, mert úgysincs semmi értelme? Nyilván nem. De ezek a megnyilvánulások ugyanazon a skálás helyezkednek el, vagyis egytől egyig agresszívek. A különbség csak a mértékben van.

A fölényeskedéssel az a baj, hogy mivel nem tartalmaz nyílt agressziót, nagyon könnyű összekeverni a kulturált társalgással, a vitával, az asszertivitással. Az emberben hamar bekapcsol a vészjelző, ha fizikailag vagy szavakkal durván nekiesnek, és rögtön kapcsol, hogy nem benne van a hiba, hanem a másik viselkedése az elfogadthatatlan. Ez nem ilyen egyértelmű, ha az agresszió burkoltan jelenik meg. Ilyenkor sokkal könnyebben jutunk arra a következtetésre, hogy a másiknak igaza lehet. Na nem abban, amiről a vita tulajdonképpen szól (legyen az védőoltás, melegházasság vagy a legjobb macskatáp), hanem abban, hogy ő egy okos, intelligens ember, aki szabadon, kulturált hangnemben képes kifejezni a véleményét, és láthatóan igyekszik megérteni másokat. Hogy a kommentjétől mégis miért érezzük magunkat rosszul…? Hát, nyilvánvalóan még tanulnunk kell a kritika elfogadását…

De ez nem így van. A hülyének nézés és a felsőbbrendűség kifejezése egyáltalán nem építő jellegű, és teljesen rendjén van, ha rosszul érezzük magunkat attól, hogy nem veszik komolyan a mondandónkat vagy kedvesen ugyan, de kioktatnak minket.

Ilyen kommentekre gondolok:

Köszönöm, hogy leírtad a véleményedet. Szeretném, ha elgondolkoznál azon, hogy mennyi ártatlan gyerek halt meg az oltásellenesség miatt, és megértenéd, hogy miért van szükség a bárányhimlő elleni védőoltásra.

A te korodban én is így gondoltam, de már látom, hogy tévedtem. Idővel te is rá fogsz jönni.

Te ezt nem értheted, mert nem láttad még azt a dokumentumfilmet a szeméthegyekről, ezért hidd el, hogy a papír szívószállal nem leszel semmivel előrébb.

Szerintem csináld úgy, hogy eztán nem iszol koktélokat, és akkor ez a probléma nem fog fölmerülni többé, mert nem lesz szükséged szívószálra.

Remélem, tanultál abból, hogy bárányhimlős lett a gyereked, és már te is látod, hogy az oltások jók.

Nem értem, miért használtok még ma is szívószálat, én már rég leszoktam róla.

Elsőre ezek lehet, hogy teljesen ártatlan hozzászólásoknak tűnnek. Mégsem fogják egy tapodtad sem előrevinni a kommunikációt. (Még akkor se, ha a másik nem bántódik meg rajtuk.)

Aki látszólag örül, hogy meghallgathatta az álláspontodat, mégse reagál egyetlen érvedre sem, csak a saját nézőpontját erőlteti, annak nem leszel kíváncsi a mondandójára. Pláne akkor nem, ha lekezelően azt föltételezi, hogy te amúgy eddig még soha nem gondolkoztál a tieiddel ellentétes érveken, hanem csak felületes információk alapján alakítottál ki véleményt.

Az életkort, az élethelyzetet vagy bármilyen egyéb személyes tényezőt fölhozni érvként nem fair. Attól még, hogy valakinek nincs gyereke, érthet jobban a gyerekneveléshez, mint némely szülő; attól még, hogy valaki adott szakterületen diplomát szerzett, lehet sokkal elavultabb a tudása, mint némely lelkes amatőrnek.

A kéretlen tanácsok sem viszik előrébb a kommunikációt, hiszen kinek van kedve újraélni a gyerekkorát, amikor harmincadmagával ült az iskolapadban, és egész délelőtt azt hallgatta, hogy mit és hogyan kellene csinálnia? Tanácsot akkor érdemes adni, amikor kérik, és olyan témában, amihez értünk is. Nyugodtan lehet mondani, hogy „ebben én nem tudok neked tanácsot adni, bocs”. Ez se fogja nagyon előrevinni a kommunikációt, de legalább nem is hátráltatja, és mivel hiteles, erősíti a bizalmat. Ami előre viszi a kommunikációt.

Aki azt vágja hozzád, hogy reméli, megtanultad a leckét, az csak a saját felsőbbrendűségét igyekszik bizonygatni. Mert ez a komment nem fogja belőled kiváltani, hogy megkeresd a tanulságot, és tanulj az esetből; ez vagy megtörténik a komment nélkül is, vagy azzal se. De arra legalább jó, hogy megalázottnak érezd magad egy kicsit.

Ugyanez a helyzet a kioktatás minden egyéb formájával is. Bemutatni, hogy a többiekhez képest te bezzeg milyen okosan és ügyesen csinálod a dolgaidat, senkinek nem segít semmiben – kivéve neked, mert okosnak és ügyesnek érezheted magad. De hát el kell ehhez küldeni azt a kommentet…?

A fentiekhez hasonló kommentek azért eredménytelenek, mert nem a kérdésre válaszolnak, lekezelőek, nem viszik előrébb a beszélgetést, nem ösztönzik a véleménycserét.

Hogy mikor lesz eredményes a kommunikációnk? Például akkor, ha így válaszolunk:

Papír szívószálat itt meg itt lehet venni. Én már x ideje egyáltalán nem használok ilyesmit, és először azt hittem, nehéz lesz, de már eszembe se jut 🙂

Mert ezzel választ adsz a konkrét kérdésére (tehát valódi segítséget kap tőled), és kifejezed a te megoldásod által nyújtott pozitív élményedet is, mégpedig anélkül, hogy az ő megoldása fölött ítélkeznél.

Vagy így:

Úgy tudom, komoly szakmai viták előzték meg az oltás kötelezővé tételét, itt és itt olvashatsz utána, ha érdekel. Biztos van kockázata meg mellékhatása, de a bárányhimlő komoly betegség, érdemes ellene védekezni. Arról nem is beszélve, mekkora macera kikerülni egy kötelező oltást!

Mert ezzel nem vádaskodsz, hanem a saját maga által is beismert bizonytalanságán csökkentesz azáltal, hogy útmutatót adsz neki a témában való tájékozódáshoz. Amihez tulajdonképpen segítséget kért.

Nem mindig egyszerű eredményes kommunikációt folytatni, főleg érzelmileg felfokozott állapotban nehéz, és akkor, amikor a vitapartner agresszíven kommunikál. És nem is várhatjuk el magunktól, hogy mindig olyan válaszokat adjunk, amik előrelendítik a kommunikációt.

Azt viszont az internetes felületeken kialakult viták során mindig nagyon könnyen megtehetjük, hogy az indulataink másokra zúdítása helyett egyszerűen kilépünk a beszélgetésből.

Kövess minket itt és Facebookon is, hogy naponta értesülj új cikkeinkről, és gazdagíthasd azokat saját észrevételeiddel, véleményeddel! 🙂